Hozamtérképezés – felkészülés a betakarításra

A helyspecifikus gazdálkodási technológiát bevezető gazdaságok előtt álló dilemmák egyik, és talán

legsűrűbben felmerülő témája a hozamtérképező rendszer beszerzése, annak működtetése, illetve az

onnan nyerhető adatok további felhasználása.

Bár éppen csak túl vagyunk a kukoricavetés időszakán, amit az idei évben a késői fagyok lassítottak,

a hozamtérképezésre lassan el kell kezdeni a felkészülést, hiszen az őszi árpa – ami a legkorábban

betakarítható kalászosunk – június vége – július eleje körül már beérik, így betakarítható lesz.

A hozamtérképező rendszerek esetén a szenzorok két legelterjedtebb típusa vagy a térfogat

(volumen) alapján határozza meg a szem mennyiséget, ezt átfolyásmérős rendszernek is nevezi a

gyakorlat, a másik mérési eljárás során a tömeg által létrehozott ütközési erő a mérés alapja, ez az

ütközőlapos rendszer.

Mindkét rendszer kiépítése során figyelemmel kell lenni arra, hogy magában a hozammérő szenzor

mit sem ér, a rendszer több olyan kiegészítő szenzoregységgel rendelkezik, ami abban segít, hogy a

hozammérés megfelelően pontos legyen.

Az átfolyásmérés elvén működő hozamtérképező rendszer esetén a ferdefelhordóba helyezik el az

optikai érzékelőt (1. kép), amely a felhordón szállított anyag mennyisége alapján számítja ki a hozam

értékeit. A hozamadat kiszámítása ebben az esetben az átfolyt anyagmennyiség, a sebesség és a

vágóasztal szélesség adatinak függvényében történik. A rendszer a hozamadatok kiszámításához

kompenzációs értékeket is használ, tehát ennél a mérésnél egy dőlésszög érzékelőt mindenképpen be

kell építeni a kombájnba.

A helyes hozamtérképezéshez természetesen a szemnedvesség meghatározására is szükség van. Az

optikai elven működő hozammérő szenzor mellett így egy kapacitív nedvességmérő szenzor is

hozzátartozik a rendszerhez, amelynek az adatai szintén bekerülnek a hozamtérképezési adatok közé.

A nedvességmérő szenzorok elhelyezése különösen fontos kérdés (2. kép), hiszen a kapacitív elven

működő nedvességmérést a helytelen szenzorelhelyezés jelentősen befolyásolhatja, meghamisítva

így a mérési eredményeket.

A helyspecifikus gazdálkodók számára ma már a GPS technológia nem jelent újdonságot, így

értelemszerű, hogy a rendszer alkotóeleme egy GPS antenna is, ami a helymeghatározó eszköz

tudásának, illetve a gazdálkodó igényének megfelelő pontossággal rögzíti a hozammérési adatokat,

így a hozamadatok minden esetben oda kerülnek, ahol azoknak a mérése történt.

Az ütközőlapos szenzorral felszerelt hozammérő rendszerek esetén a szerelésnél körültekintően, a

szenzor érzékelőjét az előírásoknak megfelelően kell elhelyezni. Ebben az esetben is kiegészítésként

szükség van egy szemnedvesség-mérő műszerre, illetve egy sebességmérő szenzorra is.

A hozammérő rendszerek első beüzemelése időt, így türelmet igényel a gazdálkodóktól, hiszen a

szenzorokat kalibrálni kell. Azonban érdemes figyelembe venni, hogy a kalibrálásra fordított idő, a

betakarítás eredménytérképeinek értékeként többszörösen megtérül!

Amennyiben a hozamtérképező rendszerek felkerültek a kombájnra, valamint az első

szenzorkalibrálások megtörténtek, a betakarítás megkezdésekor a kezelőfelületek segítségével

további beállításokra, finomhangolásra van szükség. Amint ez a munkafolyamat is befejeződött, a

szenzor a valós hozamadatokat a kezelőfelületen a mérés pillanatában már mutatja, illetve a

betakarítás során elkezdi kirajzolni a rögzített nyers hozamadatok alapján a hozamtérképet, ami a

gépkezelő segítségéra van a munkavégzés során.

A hozamtérképezés folyamata a nyers adatok begyűjtésével nem fejeződik be! A hozamadatokat a

monitorok rögzítik ugyan, onnan azonban az adatoknak el kell jutniuk egy szakemberhez, aki a

hozamtérképeket a gazdálkodó vagy döntéshozó számára értelmezhető formába tudja önteni.

A jelenleg legelterjedtebb adatátviteli technológia a memóriakártyák, vagy USB kulcsok

alkalmazása, ebben az esetben a monitorról adatátviteli eszközzel egy az adatfeldolgozásra alkalmas

szoftverrel ellátott számítógépre kerül az adat, majd azt be kell olvasni a térképezésre is alkalmas

szoftverbe. A tapasztalat az, hogy a hozamtérképek ekkor még hibákkal terheltek, így érdemes ezt a

munkafolyamatot olyan agrár-térinformatikában járatos szakértővel elvégeztetni, aki képes a hibák

kiszűrésére, így a döntés-előkészítés számára olyan térképet tud készíteni, ami nem terhelt hibákkal

(3. kép).

Az adatátvitel a legmodernebb rendszerek esetén már nem kívánja meg, hogy memóriakártyákat,

vagy USB eszközöket használjunk, hiszen rendelkezésre állnak már olyan szolgáltatások, amelyek

felhő alapú kapcsolattal a hozamadatokat begyűjtik, azokat elemzik, majd a mérési hibáktól mentes

hozamtérképet elkészítik a gazdálkodók számára.

Lapszám: 
Promó: 
Nem