A főcímben szereplő rövid, lényegretörő párbeszéd őszi búza betakarításakor hangzott el Dudás István barátom és köztem. István a nálam immár második nyári gyakorlatát töltő ifjú, Csaba testvérbátyja, aki gyermekeivel látogatott meg engem aratás közepette. Családja köti tehát a vidékhez, nem minden nap látja a gazdák munkásságát. Ám azon kevesek egyike, aki tisztel bennünket hivatásunkért. Mert ez nem munka, sokkal több kell legyen annál: hivatás, amire elhívatott minket az teremtő Isten. Miért ezekkel az idézettekkel kezdtem soraim? Az Agrofórum júniusi lapszámának bevezetőjében Dr. Bódis László – jó szokásához méltóan – ismét lényeges témát ragadott meg: „Nagyobb megbecsülést!” (a gazdálkodóknak). Mivel a gazdák szakmája maga az élet: Tápláljuk a világot. Ennek angol megfelelője, a „Farmers feed the world”. A 2010-ben Hollandiában eltöltött gyakorlatom alkalmával az összes mezőgazdasági erőgépen ez a feliratot láttam. Ott valóban másként becsülik a „paraszt” embert, mint hazánkban. Szándékosan idéztem tehát egy több mint 100 évvel ezelőtt íródott könyvből. Soraiból kiderül, akkoriban sem tartották sokra Magyarországon a földművelő embert – szemben a fejlett, nyugati országok társadalmaival. Ez semmit sem változott; fog egyáltalán valaha?!

A következőkben azt tárgyalom, hogy mi a „jussa” idén a magyar gazdának. Mert learattunk ugyan, ám a termény még a tárolókban, a fizetség oly távol. Fizetség, amelyből törleszthető a gépre felvett hitel, amelyből műtrágyát, vetőmagot vásárolunk, amelyből építünk, fejlesztünk, mert igaz a mondás: „haladni kell, vagy hanyatlani”. Örök körforgás a mezőgazdaság, nem lehet, nem szabad kiszállni belőle, mert bűnnek érezné az, akinek hajdan szép-apja is a magyar földbe eresztette az eke vasát a lovak mögött, majdan lendítette kaszáját, akinek szép-anyja szórta a magot kötényéből, majdan szedte a markot: táplálták a világot.

A gondos gazda mindent megtesz a bő termés elérésére, a jó Isten égi áldását azonban nem mindig érdemeli ki. Ám a termés minőségéért a gazda felel. De mit is jelent a bő termés? Ezt lentebb, a búzánál fogom kifejteni.

A fejér megyei Tabajd község határában 2017. május 23-án 20-50 mm csapadék hullott – az egyes dűlőkben eltérő mennyiségben. Ez a termésmennyiségben táblánként megmutatkozott. Eme időjárási elem köré építem fel számadásomat, mivel döntően meghatározta a termés mennyiségét (ezt követően már nem hullott csapadék betakarításig).

A betakarítást június 27-én az őszi árpával kezdtem meg. 15 hektáros, igen heterogén talajadottságokkal rendelkező táblát arattam. Az elővetemény búza lekerülését követően három síktárcsás művelést végeztünk a tavalyi nyár folyamán. Az idő rövidsége miatt az alapművelés elmaradt, kombinátorral készítettem magágyat (a pelyva és a törek széthúzása érdekében, a vadkár visszaszorítására). A tábla termésátlaga 7,31 tonna lett hektáronként. Ennek legfőbb oka, hogy a már említett május végi csapadékhullás alkalmával ez a tábla mind az 50 mm esőt megkapta. A másik 25 ha területű árpatábla már szerényebbnek mutatkozott. A napraforgó elővetemény betakarítása után ősszel kultivátoros alapművelést kapott a tábla. A május végi csapadékhullás alkalmával ezen a táblán csupán 20 mm esett, amely a végeredményen is meglátszott: 5,5 tonna lett az átlagtermés. Az hektolitersúly átlagérték a két tábla esetében 65 lett. Tápanyaggal jól ellátott állományok voltak, és a nitrosol technológiának köszönhetően a száraz tavaszon is hasznosultak a kijuttatott makro- és mikroelemek. Egy fungicides kezelést kaptak az árpa állományok. Az összesen 40 hektárról beszállított 250 tonna árpa saját terményrostán történő áttisztítás után került a tárolóba. Jelenleg várjuk az ár „alakulását”. Tavaly 7,1 tonnás üzemi átlag mellett 33 000 forint volt a tonnánkénti eladási ár, amely az idei 6,2 tonnás termésátlag mellett 35 000 forint körül mutatkozik. Mindegyik esetben kevés tiszta haszon marad az árpa termesztésén.

Az őszi durum búza (Triticum durum) 5,8 tonnát termett hektáronként. A májusi csapadékból csupán 18 mm-t kapott a tábla, ezt követően a forró hetekben megszorult a szem, a cséplés is nehézkes volt. A minőségi paraméterek azonban igazolták a helyes tápanyag-gazdálkodást és kijuttatást: 43,5 átlagsikér értéket kaptunk. Az alveográfos W-érték is kiemelkedő volt durum búza esetében (átlag 358). Ez a szám a tészta deformálásához szükséges energiát, a nyújtáshoz szükséges munkát számszerűsíti. Tulajdonképpen a tészta stabilitását fejezi ki, fontos sütőipari mérőszám. A termést a kombájntól azonnal Gyermelyre szállítottuk. A kifizetésnél júliusi tőzsdei aestivum búza átlagárat veszik alapul, és ehhez adódik a durum-, valamint a minőségi felár.

Vetőmag-borsó tekintetében elmondhatom, hogy a június eleji aszály miatt várt csökkent termés ellenére 3,8 tonnát takarítottam be IMPULS fajtából, összesen 14 hektárról (Elit és I. szaporítási fok). Tavaly 4,5 tonna termett ugyanebből a fajtából. Amennyiben június elején virágzáskor, vagy közvetlenül utána hullik 10-20 mm csapadék, akár 5 tonna is termett volna. A teljes vetőmagtétel átlagos csírázóképessége meghaladta a 96%-ot. A termést Enyingre szállítottuk, ugyanis az Elitmag céggel kötöttünk vetőmag-termeltetési szerződést. A felvásárlási ár 100 000 forint körül alakul tonnánként.

Őszi búza (Triticum aestivum) fajtáink idén is az MV Kolo és az MV Nádor voltak. A két fajta és az egyes táblák termesztéstechnológiája semmiben sem különbözött. Őszi komplex alapműtrágya, starter mikro-granulátum vetéssel egymenetben, február eleji szilárd indító fejtárgya (osztva), majd háromszori Nitrosol folyékonyműtrágyás kezelés a tavasz további részében. Ezen kívül tavaszi herbicides, illetve három fungicides kezelés Wuxal levéltrágyákkal. Az átlagsikér-érték 39,2, az átlagos W érték pedig 289 volt (az utolsó 10 hektár kapott 15 mm csapadékot, így csökkent a minősége). A táblák termésátlagai 4,5 t és 7,5 tonna között váltakoztak, a májusi eső és az elővetemény függvényében. Az aestivum búza is Gyermelyre került, és a kifizetés is a durumhoz hasonlóan történik – már 25 éve. 2015-ben 6,9 tonna termett és 56 900 lett a tonnánként ár, míg 2016-ban 7,8 tonna termett és 44 000 forint volt. Az idei 6,8 tonnás üzemi termésátlag hasonló a két évvel ezelőttihez, a felvásárlási ár azonban meg sem fogja közelíteni azt a tartósan alacsony világpiaci ár miatt (vagy legalábbis erre fogják). A önköltség pedig 300 000 forint felett van hektáronként, tehát a búza termesztésén sem marad jelentős tiszta haszon.

Őszi vetőmag búzát is termeltünk idén, MV Kolo fajtából. Borsó elővetemény után 6,8 tonna termett 7 hektár átlagában. Sajnos a tábla május végén kevés csapadékot kapott. A borsó elővetemény igazolta feljebbvalóságát, mivel a vetőmag tábla mellett termelt malmi Kolo búza közel 1 tonnával kevesebbet adott napraforgó elővetemény után.

Repce tekintetében kiemelkedő csúcsot értünk el, ám a repce technológiát külön írásban fogom részletezni. A Rapool Shrek hidridje 4,78 tonna nettó, tisztított termést adott gazdaságunkban 29,2 hektár átlagában. A terménytisztítás után tárolóba került. és várja az értékesítést. Az árfolyam két hete 110 000 forint felett volt tonnánként, jelenleg a 105000 forintot sem éri el.

A takarmányborsót minden más kultúrnövény után takarítottam be, 4 hektárról összesen 13,2 tonnát. Sajnos, aratás előtt néhány nappal a szélviharral érkező csapadék lefektette a földre, így csak egy részét sikerült felszedni, becsléseim szerint 1,5-2 tonna a földön maradt.

Komoly kérdés tehát, mit érdemes termeszteni. Több növény termesztése előnyt jelenthet, mert több forrásból számíthatunk bevételre, változatosabb a vetésváltási rendszerünk, továbbá az időjárás más-más kultúráknak kedvezhet, vagy éppen árthat adott fejlettségi állapotban. Több növény termesztésének hátránya viszont a tárolás megoldása. Szalma eladásáról csupán egy gondolat: vannak akik az eladott szalmából próbálnak megélni, mi viszont a nem eladottból élünk meg és a fejlődünk. Állattartás esetén a lehordott szalma kompenzálható szerves trágyával, ezzel ellentétben erőműbe szalmát értékesíteni súlyos vétek.