A második EU-s szám elé…
(Dr. Bódis László, Balikó Sándor)

Támogatások a szőlő-bor termékpályára az EU-ban
(Dr. Szőke Miklós)
A szerző részletesen ismerteti azokat a feltételeket, rendeleteket, közleményeket, melyek lehetővé teszik a különböző, szőlő-bor termékpályán elérhető EU-támogatások felhasználását (a szőlőlé-készítés, melléktermékek kötelező lepárlása, a magántárolás támogatása, a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlás, krízislepárlás, a szőlőterületek szerkezet-átalakítása és a szőlőtermesztésből való végleges kivonás).

Az AVOP pályázatok kezelése
(Bajtai Erzsébet)
A szerző ismerteti, és összegzi az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív program (AVOP) pályázati felhívásaira vállalkozó pályázó számára azokat a feltételeket, melyekről a pályázat benyújtásakor nyilatkozni kell. Úgy látja, hogy a pályázat beadásától a támogatási összeg kifizetéséig egyszerűsödött a folyamat a SAPARD-hoz képest. Bemutatja azokat a hatóságokat, melyek döntenek a pályázatok odaítélésében, és a 2004-2006-ra szóló kötelezettségvállalási keret (55337 millió Ft) alintézkedésenkénti felosztását is ismerteti. Véleménye szerint a pályázók egyre jobb pályázatokat nyújtanak be, a pályázatkezelők pedig gyorsuló ütemben tudják azokat feldolgozni.

Tények és tervek az EU 25 tagországában
(Dr. Gábor Dzsingisz Jenő)
A szerző azokat a folyamatokat tárja az olvasó elé, melyek a jövőben is jellemezni fogják az Uniót. Annak ellenére, hogy a kezdeti megalakulás idején nagy viták folytak arról, hogy a mezőgazdaság és a mezőgazdasági árucikkek is beletartozzanak-e a közös piacba, ma is – 46 évvel az indulás után – az európai költségvetés hozzávetőlegesen 50 %-át a közös mezőgazdasági költségvetés teszi ki. Ismerteti azokat a célkitűzéseket, melyekkel a közös agrárpolitika indult. Ma már mások a célkitűzések, most minden a piacközpontúságnak van alárendelve, nem a termelő a központ, hanem a fogyasztó. Kitér a különböző juttatási, támogatási formákra, és azok jogcímeire. Ezzel próbálja érzékeltetni, hogy az Unió rugalmasan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, majd azokat a tennivalókat sorolja fel és tárgyalja, melyeket szükségesnek lát Magyarország felzárkózásához.

Részvétel az Európai Unió döntéshozatali eljárásában
(Dr. Jasinka Anita)
2004. május 1-től kezdődően Magyarországot a közösségi döntéshozatali eljárásban ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg a Miniszterek Tanácsában, mint a korábban csatlakozott országokat. Az EU-ban a közös agrárpolitika érvényesítése három szakaszra bontható. Első szakasz a döntések előkészítése, ebben a Bizottság teljesen önálló, de kikérheti az egyes tagállami, – így a magyar szakértők véleményét is. A második szakasz a döntések meghozatala, mely lehetőséget nyújt a tagállamok érdekeinek formális érvényesítésére. Ez a szakasz három részre tagolható (tanácsi munkacsoportok szintje, a Miniszterek Tanácsa, a harmadik szinten pedig a döntések meghozataláért felelős Tanács áll). A Római szerződés külön rendelkezik az Európai Parlament döntéshozatali eljárásba vonásáról. Ennek erősödésével az alábbi eljárástípusok alakultak ki a közösségi jogalkotás területén (konzultációs, együttműködési, hozzájárulási) más területeken az információs és költségvetési eljárást alkalmazzák. A harmadik szakasz a végrehajtás, aminek keretében az Európai Bizottság megalkotja a jogszabályokat.

EU-s kisszótár – támogatások
(Hantos Éva)
A szerző leírja, hogy Közös Agrárpolitika nagy problémája a támogatások csökkentése. A WTO-val történt tárgyalások során létrehozták az ún. zöld, kék, sárga és piros „dobozokat”, amelyekbe sorolt termékek különböző mértékben támogathatóak, vagy nem támogathatóak. Mivel a Közös Agrárpolitika sokba kerül az Uniónak, a tagországok egy közös alapot képeztek (EMOGA), mely két részből a Garancia alapból, és az Orientációs alapból áll. A strukturális alapok (Orientációs, Európai Szociális, Regionális fejlesztési, Halászati orientációs) célja a nemzeti és regionális fejlettségi szintek közötti eltérések mérséklése.
A vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika második pillére, szoros kapcsolatban van a regionális-, és foglalkoztatáspolitikával. A szerző végül a vidékfejlesztés rendeletben rögzített céljait mutatja be.

Agrár- és vidékfejlesztés az EU-tag Magyarországon (1.)
(Dr. Maácz Miklós)
A szerző szerint a földek művelésben tartása, a táj képének megőrzése, a vidékfejlesztés intézményrendszere Európában különös jelentőséggel bír. Felsorolja és tárgyalja a vidékfejlesztés eszközeit (versenyképességet szolgáló intézkedések, a környezet-gazdálkodást, a földterület termőképességének fenntartását szolgáló intézkedések, a vidéki életminőséget meghatározó intézkedések – ezen belül az új jövedelemszerző tevékenység, falumegújítás, szolgáltatások). Ismerteti továbbá a vidékfejlesztési programokat és alapelveket, a nemzeti fejlesztési terv megalkotásának szükségességét, a különböző – pályázatos és normatív alapon benyújtható –támogatások lényegét, a mezőgazdasági beruházások támogatásának paramétereit, a halászati ágazat strukturális támogatását, a fiatal gazdálkodók induló támogatását, a szakmai továbbképzés és átképzés támogatását. Leírja a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztéséhez, a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítéséhez, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelméhez és megőrzéséhez igényelhető támogatások lehetőségeit, továbbá megnevezi a fenti folyamatokat irányító hatóságokat.

Jegyzet gazdálkodóknak. A Nemzeti Vidékfejlesztési Tervről (2.)
(Kurucz Miklós)
A szerző bemutatja, hogy az előző jegyzetben felvázolt támogatási célok mellett mely lehetőségek állnak még rendelkezésre, valamint, hogy kik részesülhetnek a támogatásban.

Hajdani gondolatok sárguló lapokon
(Dr. Inczédi Péter)
Válogatás Berzeviczy Gergely gondolatai között „A parasztnak állapotáról és természetéről Magyarországon” című 1806-ban kinyomtatott munkájából.

Sorstársak vagy vetélytársak-e EU társaink? Műtrágyázási helyzet az EU-országaiban 1990 és 2002 között
(Dr. Kralovánszky U. Pál)
Szerző szerint az intenzívebb gazdálkodási rendszerek térhódításával, a növények nagyobb tápanyag-igénye csak rendszeres műtrágyázással elégíthető ki, ezért Európában a felhasználásuk évszázados múltra tekint vissza. A felhasználás a statisztikai adatok szerint eltérő, ezért országonként részletesen ismerteti az EU 15-ök, majd az utóbb csatlakozott 10 ország műtrágya-felhasználását.  Országonként bemutatja az 1 ha termőterületre jutó mennyiségeket. Vizsgálja továbbá a makroelemek (N, P, K) felhasználását, és a műtrágyák milyenségét. Rámutat arra, hogy az EU 15 országaiban, napjainkban 20-25 %-kal kevesebb műtrágyát használ fel a mezőgazdaság, mint évekkel ezelőtt, míg a legutóbb csatlakozott 10 ország vagy növelte a felhasználását, vagy maradt azonos szinten, vagyis a két „csoport” között ebben a tekintetben nagy különbségek vannak.