Amerikai keleti cseresznyelégy

2017. május 17. 08:48

Rendszertani besorolás

Az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata Loew 1862) a rovarok osztályán (Insecta) belül a kétszárnyúak (Diptera) rendjéhez, a légyalkatúak, vagy rövidcsápúak alrendjéhez (Brachycera) és a fúrólegyek családjához (Tephritidae) tartozik.

Szinonim elnevezése a Trypeta cingulata. A magyar fajlista jegyzése óta 10 új fajt írtak le hazánkban az ezredfordulóig, amely tovább bővül, hiszen az amerikai keleti cseresznyelégy első hazai azonosítása is ennél később, 2002-ben történt.

Az amerikai keleti cseresznyelegyet a nálunk honos és jól ismert európai cseresznyelégyhez (Rhagoletis cerasi Linnaeus 1758) hasonlíthatjuk. Az imágó testmérete nagyobb, mint az európai rokonáé. A keleti cseresznyelégy feje és a lábai sárgásbarnák. A hím hasi részén három fehér sáv, a nőstényén pedig négy fehér sáv húzódik. A pajzsocska lapos, és 4 szegélymenti sertéje van, egy alapi és egy csúcsi pár. A pajzsocska az alapjánál és az oldalain fekete. Tojásai krémfehérek, megközelítőleg 0,6 mm hosszúak, kissé görbültek. A lárva krémszínű, hossza 5-6 mm, a testvége lekerekített, a feji részen két sötét szájhorog található. Bábja barnás színű, 4 mm hosszú.

A Rhagoletis cerasi és a Rhagoletis cingulata fajok kárképe és életmódja nagyon hasonló. Megkülönböztetésük a morfológiai bélyegek alapján történik. A szárnyak rajzolata eltérő, amely nagyban megkönnyíti határozásukat (1. kép).


1. kép: Az európai és az amerikai keleti cseresznyelégy elkülönítése (Fotó: Károlyi Máté)

Az európai cseresznyelégy szárnyán a 3. és 4. fekete csík között jellegzetes, rövid ék található, ami az amerikai faj szárnymintázatából hiányzik. A R. cerasi szárnya végén V-alakú rajzolat található, ami nem ágazik el. A R. cingulata V-alakú rajzolatában a 4. csík különböző formákban elágazik, sokszor a szárnyszéllel párhuzamos csík megszakított (2. kép). Az európai cseresznyelégy mérete kisebb, az imágók 3,5-4,5 mm, míg az amerikai keleti cseresznyelégy nagyobb, 4,0-5,0 mm nagyságúak.


2. kép: Az amerikai keleti cseresznyelégy imágója (Fotó: www.xespok.net)

Elterjedése

Az amerikai keleti cseresznyelégy Amerikából származik, Kanadától egészen Mexikóig jegyzik előfordulásukat. Európában először Svájcban figyelték meg 1983-ban. Terjedésének legegyszerűbb és leggyorsabb módja a fertőzött gyümölcs szállítása. A Rhagoletis fajok eddigi ismereteink szerint csak rövid távolságokra képesek repülni. Az Amerikából Európába irányuló fertőzött gyümölcsszállítmányoknak köszönhetően már Nyugat- és Közép-Európa több országában jelen van (1. ábra). Franciaországban csak átmeneti jelenlétéről számoltak be. Németországban, Hollandiában és Svájcban korlátozott elterjedésű. Magyarországon először 2002-ben Szeőke Kálmán a Fejér megyei Csákvár közelében fogott be két egyedet. Egy 2006-os országos felmérést követően nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai keleti cseresznyelégy megtelepedett hazánkban. 2007-ben kilenc megyében (Baranya, Borsod- Abaúj- Zemplén, Fejér, Hajdú, Heves, Jász- Nagykun- Szolnok, Pest, Veszprém, Zala megyékben), valamint Szlovéniában is megtalálták. Egyedszáma a gazdanövények előfordulásától, valamint időjárási körülményektől függően változik.


1. ábra: A Rhagoletis cingulata elterjedése (Forrás: EPPO)

Tápnövény és kártétel

Tápnövényköre hasonló az európai faj tápnövényköréhez. Főbb gazdanövényei a cseresznye (Prunus subg. Cerasus), vadcseresznye (Prunus avium), meggy (Prunus cerasus), a japán szilva (Prunus salicina), valamint az Európában elterjedt nemes körte (Pyrus communis). További gazdanövénye lehet a sajmeggy (Prunus mahaleb), az amerikai májusfa (Prunus virginiana) és egyéb Prunus fajok (P. serotina). A közelmúltban, az amerikai keleti cseresznyelégy imágóit Magyarországon, tatár loncon (L. tatarica) és szürke loncon (L. korolkowii) is észlelték.

A nőstény amerikai keleti cseresznyelégy, rokonához az európai cseresznyelégyhez hasonlóan a gyümölcs héja alá helyezi a tojását. Az európai cseresznyelégy esetében egy gyümölcsben egy nyű lárva táplálkozik, míg az amerikai cseresznyelégy esetében több nyű is élhet egy gyümölcsben. Ha a tojásrakás érés, vagy a gyümölcs színeződése előtt zajlik, akkor a tojásrakás helyén bemélyedő folt alakul ki, később barnulás kezdődik. A kikelő nyű a gyümölcsön belül táplálkozik, a gyümölcs szöveteit roncsolja, szennyezi. Ennek következtében a szem puha tapintású lesz, szétbontva a mag körül barnás elszíneződés tapasztalható. A gyümölcs puhulása mellett a károsított gyümölcsöt könnyen befertőzhetik a Monilinia nemzetségbe tartozó gombák, amelyek jelentős másodlagos károkat okoznak.

A faj megjelenése Magyarországon a meggy növényvédelme elé gördít akadályokat, mivel a rajzása később kezdődik, és tovább tart, mint az európai cseresznyelégyé. A kártevőnek főként a kései érésű, a nagyobb gazdasági jelentőséggel bíró fajták vannak kitéve. Hazánkban zárlati kártevőnek minősül (7/2001. /I.17./ FVM rendelet). Jelenléte és felszaporodása Magyarországon elsősorban a keleti irányú gyümölcsexportot nehezíti nagymértékben.

Életmód

Az amerikai keleti cseresznyelégy életmódja az európai cseresznyelégyhez hasonló. Egy nemzedék fejlődik ki egy évben és báb állapotban telel át a talajban. Áttelelés után az imágók repülése hazai viszonyok között június közepén kezdődik, rajzásidejük viszont elhúzódik. Az elmúlt évek (2013-2015) tapasztalatai szerint Magyarországon az amerikai keleti cseresznyelégy rajzása szeptember második dekádjáig is eltarthat (2. ábra). A rajzás és a rajzáscsúcs elérésének hőmérsékleti viszonyait többen tanulmányozták már. Amerikában a hőösszeg számításra alapozva dolgoztak ki előrejelző modelleket, amely az évjárat időjárási sajátosságait figyelembe véve igyekszik meghatározni a Rhagoletis cingulata első repülését. Egy másik modell pedig a rajzáscsúcs feltételezett bekövetkezését jelzi előre.


2. ábra: Az európai és az amerikai keleti cseresznyelégy rajzása 2013-ban, meggy ültetvényben, Veszprém határában (4 csapda fogásának összesítése) (Készítette: Károlyi Máté)

A tojásrakás után a lárvák 3-7 nap után kelnek ki, ezután 2-5 hétig táplálkoznak a gyümölcsben (3. kép). A harmadik lárvastádiumban a lárva 1-3 (1 mm átmérőjű) lyukat rág a gyümölcs héján, mielőtt a bábozódás érdekében a talajba kerül. Ha a nyár végi időjárás száraz és a bábozódó lárvák alacsony nedvességtartalmú talajba kerülnek, akkor ez a körülmény jelentősen csökkentheti a populáció egyedszámát.


3. kép: Cseresznyelégy lárva a gyümölcsben (Forrás: www.biolib.cz)

A megfigyelések szerint a cseresznyelegyek rajzó egyedszámát, a diapauzáló egyedek túlélését nem befolyásolja jelentősen a téli időjárás. A bábozódásig eljutó kártevő egyedszám növekedhet, ha az ültetvényekben a rázógéppel történő betakarítás után számottevő mennyiségű gyümölcs marad a fákon. Ez nem csak a fúrólegyek, de a gyümölcslegyek családjába (Drosophilidae) tartozó foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii Matsumura 1931) túlélését is segíti.

Védekezés

A kártevő elleni védekezés fontos eleme az előrejelzés. Módszerei közül a már említett, effektív hőösszeggel történő előrejelzés kevésbé megbízható, mivel komoly eltéréseket adhat a művelésmódtól és egyéb körülményektől függően. A sátorizolátoros módszer pontosabb és a gyakorlatban alkalmazható. A módszer lényege, hogy az összegyűjtött, fertőzött gyümölcsből a lárvák kimásznak egy fémhálón át a talajba, ahol bebábozódnak. Tavasszal a parcellát gúlaszerűen rovarhálóval borítjuk, és ennek a tetejére helyezünk egy üveget, amiben a kikelt egyedek azonnal észlelhetők. Az előzőeknél ma már jóval egyszerűbb és egyben hatékonyabb módszer a közvetlen rajzásmegfigyelés. A cseresznyelegyek sárga felületen szívesen megtelepednek. Ezt a magatartási jellemzőt kihasználva könnyen csapdázhatóak ragadós anyaggal bevont sárga színű lapokkal. A csalogató anyaggal ellátott (ammónium-acetátot és ammónium-karbonátot tartalmazó táplálkozási attraktáns) zöldessárga színű csapdatest fogási értékei a legmagasabbak voltak a tesztekben (4. kép). Mindkét cseresznyelégy fajnak a rajzását ezzel a csapdatípussal lehet a legmegbízhatóbban nyomon követni.


4. kép:  Zöldessárga színcsapda táplálkozási attraktánssal meggyen (Fotó: Károlyi Máté)

A cseresznyelegyek számának csökkentése és kártételének megelőzése érdekében több védekezési módszer áll a rendelkezésünkre. A betakarítás utáni talajforgatás az élő bábok számát gyérítheti, de kiemelkedő eredményt nem ér el a populáció visszaszorításában. Ha a talajfelszín letakarásának módszerét alkalmazzuk, a tavasszal kirajzó imágókat távol tarthatjuk a gyümölcsöktől. Ennek a módszernek a hatásvizsgálatakor egy 8 mm-es hálóval letakart területen a repülő egyedek száma 77 %-kal, a fertőzött gyümölcsök mennyisége 91 %-kal csökkent.

Az ökológiai szemléletű gyümölcstermesztés a meggytermelők körében is előforduló gazdálkodási mód, amely számos kérdést vet fel a károsítók elleni megoldások keresésében. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a megfigyelést, amelyet az elmúlt években tapasztaltak magyarországi ültetvényekben. Ennek a lényege, hogy a kémiai növényvédelemben több évig nem részesített meggyültetvényben az európai és az amerikai keleti cseresznyelégy rajzó egyedszáma éveken át csekély volt a rovarölő szerekkel rendszeresen védett hasonló adottságú területekhez képest. A cseresznyelégy populációk egyedszámát természetes úton szabályozó parazitoidok és ragadozók nem elhanyagolható tevékenysége mellett az endoszimbionta baktérium nemzetség, a Wolbachia befolyásolhatja a kártevő egyedszámát, amely a cseresznyelegyeknél reprodukciós zavarokat, a hímek pusztulását idézheti elő. A cseresznyelegyek elleni védekezés egy lehetséges módja a jövőben a Beauveria bassiana nevű hiperparazita gomba alkalmazása. A tengerentúlon végzett vizsgálatok alkalmával, a cseresznyelegyek rajzásidejében, a gombát tartalmazó készítmény kipermetezésével, jelentősen csökkent a gyümölcsök nyűfertőzöttsége.

A cseresznyelegyek ellen elterjedt és eredményes védekezési mód a kémiai növényvédelem. Az érés időszakában, vagy a betakarításkor rajzó kártevő ellen nagy kihívást jelent a permetezés időzítése, amikor az élelmezés-egészségügyi várakozási idő figyelembe vétele elengedhetetlen. Az európai cseresznyelégy elleni sikeres kémiai védekezés időzítésének kulcsa a rajzásmegfigyelés, azaz a színcsapdák alkalmazása. A rajzáshoz igazított kezelés optimális idejének megállapításában többféle vélemény alakult ki. Egyik szerint a permetezést az első legyek megjelenése után kell kezdeni. A másik vélemény hangsúlyozza, hogy a hím cseresznyelegyek rajzása korábban kezdődik, valamint a számuk is magasabb, mint a nőstényeké, ami miatt a hatásos védekezést a rajzás kezdetétől később kell időzíteni.

Az amerikai keleti cseresznyelégy rajzáscsúcsa egybeeshet a betakarítással, egyes évjáratokban az után következik be. Gyakori lehet az olyan év, amikor a betakarítás után a rajzáscsúcsot elérő amerikai keleti cseresznyelégy ellen kérdéses a növényvédelem szükségessége. Az áttelelő egyedszám csökkenthető, ha a betakarítás alapos és kevés gyümölcs marad a fán, valamint a rajzáscsúcsban – ha az a betakarítás után alakul ki, akkor is – védekezünk.

A cseresznyelegyek ellen használható rovarölő szerek bő választéka kontakt és felszívódó hatásmódú csoportja is rendelkezésre áll. A várakozási idő figyelembe vételével és a rajzáshoz igazított kezelésekkel hatásos eredmény érhető el a kártevőcsoport európai és amerikai fajai ellen.

További fúrólégy fajok cseresznyében, meggyben

A Rhagoletis fajok fogására gyakorta használt palást színcsapdáknak sem a zöldessárga színe, sem a hozzátartozó táplálkozási attraktáns csalétke nem specifikus, a célkártevőkön kívül sok más rovart is vonz, amelyek között több fúrólégy faj is szerepelhet. Az amerikai keleti cseresznyelégy csapdázása során az alábbi, hozzá hasonló fajokkal is találkozhatunk:

5. kép: A homoktövis-légy (Fotó: Karl Heinz Kuhnke)

A zellerlégy (Eulia heraclei Linnaeus) már áprilisban megjelenhet a csapdában, így elsősorban az európai cseresznyeléggyel téveszthető össze. A rózsa-gyümölcslégy (Carpomyia schineri Loew) június közepétől az amerikai keleti cseresznyeléggyel párhuzamosan fogható. A június végétől rajzó és a Rhagoletis cingulata-hoz nagyon hasonlító faj a homoktövis-légy (Rhagoletis batava Hering) (5. kép), amelynek előfordulását Magyarországról még nem jelentették, de gyors terjedése miatt számítani lehet megjelenésére. Ha alaposan megvizsgáljuk a csapdában a fogott egyedek szárnyainak mintázatát, valamint azok színét, akkor könnyen és magabiztosan elkülöníthetjük ezeket a kártevőket

Markóné dr. Nagy Krisztina
Fructika Kft., Dunaalmás

(Agrofórum Online)

Témakör: