A zöldségmagvak csírázási ideje – ideális feltételek mellett is – nagyon eltérő. Az apró olajos magvak (pl. sárgarépa, petrezselyem, stb.) nehezen veszik fel a vizet, „lassabban nedvesednek át”, ebből adódóan a kelésük elhúzódik, míg más fajok (fejes saláta, borsó, bab, stb.) egy-két nap után csírázásnak indulnak.

Szintén a fajhoz köthető tulajdonság a hőmérsékletigény, a csírázáshoz (keléshez) szükséges talajhőmérséklet. A melegigényesek (pl. paprika, uborka, dinnye, padlizsán, stb.) 28-30 ^oC körüli, vagy néhány fokkal ennél is magasabb hőmérsékleten csíráznak a legjobban, míg vannak fajok (hidegtűrőek), amelyek néhány fokkal a fagypont felett – ha nem is optimális sebességgel – csírázni kezdenek. A hideg talajba vetett magok esetében nem arról van szó, hogy a hidegben elfekszik, „vár” a mag, és ha melegszik a talaj, akkor csírázni kezd. Sokféle károsodás (külső és belső) éri ez idő alatt a magot, ebből következően a csírázóképességüket is teljesen elveszthetik (pl. bab túl korai vetése).

A vetés mélysége fontos, függ a mag nagyságától, a vetés időpontjától és a talaj kötöttségétől. A sekélyen vetet mag gyorsan kiszárad, a mélyre vetett lassabban kel, esetleg elfekszik. Az apró magvakat (1-2 gramm ezermagtömegűek) 1-2 cm-es mélységre, a nagyobbakat (100 g-ig) 2-3 cm-re, míg a nagy (100 gramm felettieket) 4-5 cm mélyen vessük. Kora tavasszal inkább sekélyebben, nyáron, a kiszáradás veszélye miatt valamivel mélyebbre. Ugyanez vonatkozik a jó és a gyengébb víztartó-képességgel rendelkező talajokra is, homokon a vetés mélyebben, kötöttebb és humuszosabb talajon sekélyebb az ideális mélység.

Hibás szemlélet az, amely szerint a mag a jól trágyázott (magas tápanyagtartalmú) talajban jobban kel. Csírázáskor a mag az endospermiumból táplálkozik, vagyis a csírázás ideje alatt a talaj tápanyagtartalma a kelést ilyen vonatkozásban nem befolyásolja. Viszont kifejezetten káros lehet, ha a túl magas tápanyagtartalom (túltrágyázás) – mint ahogy a rossz minőségű, szikesítő hatású öntözővíz is – az ozmózis hatás következtében gátolja a mag vízfelvételét, rontja a csírázást is.

A csírázáshoz sok vízre, magas talajnedvesség-tartalomra van szükség. Ha a mag közvetlen közelében kiszárad a talaj, megáll vagy el sem kezdődik a csírázás. Sok esetben ez történik a drazsírozott (pillírozott) magvakkal. A drazsé anyagnak a magról történő leválásához sok nedvességre van szükség, és ha nem elég nedves a talaj, a drazsé a mag elöl elvonja a vizet. A drazsírozás vagy pillírozás alapvetően nem a gyorsabb csírázást szolgálja, sokkal inkább a biztonságos kelést és a könnyebb vethetőséget. Az így előkezelt magot kelésig nedvesebb körülmények között kell tartani, gyakrabban szükséges öntözni.

A vetőmag kora és a mag tárolásának körülményei is kihatással vannak a kelésre. Amennyiben nem száraz, hűvös, 16-18 ^oC-nál hidegebb helyen tároljuk, veszít a csírázóképességéből és a csírázási erélyből. A zöldségmagvak általában 3-4 évig tartják meg a csírázóképességüket, ezt követően gyorsan romlik a kelésük. Vannak fajok, amelyek ennél lényegesen tovább is kifogástalanul csíráznak (pl. dinnye, tök, uborka), míg mások 1-2 év után csírázásképtelenné válnak (sóska, feketegyökér, pasztinák, metélőhagyma).

(Terbe István – Agrofórum Online)